Kondra Katalin versei

Hóvirág

Tavasznak csengő.
Nekem ajándék.
Szélben lengő,
Hóban árnyék.

Épp csak sejti
A tavaszt.
Máris virágot
Fakaszt.

Tavasznak hírnöke.
Nekem ajándék.
Csengő hangjára
Elfut az árnyék.

Intelmek

Tégy tőled telhetően többet,
Tanítsd a tudatlan tévelygőket.

Vigyél virágot, világosságot.
Vigasztald vele a világot.

Kérj kenyeret a koldusnak,
Köszönd könyörületét kenyéradódnak.

Szólj szelíden, szép szavakkal.
Szeress szabad akarattal.

Utazás

Gyorsan robog a vonat velem.
Elsuhan mellettem a táj.
Minden változik körülöttem,
Egyik ember jön, a másik leszáll.
Múlnak a napok egymás után.
Néha az ég is tisztán ragyog.
Amikor a vonat megáll,
Nem szállok le, tovább maradok.
A végállomásig váltottam jegyet,
Sokat fizettem, de nem bánkódom.
Közben figyelem az embereket,
Mosolyt keresek az arcokon.
Gyorsan robog a vonat velem.
Az állomásokon néha megáll.
Így robogunk át az életen,
Olykor valaki mindig leszáll.
Még mielőtt tovább indulunk,
Érkezik egy újabb csapat.
Arra ki elment, már nem gondolunk,
De a helye üres marad.
A végállomás lassan közeleg.
A vonat itt végleg megáll.
Leszállok s nézem a tömeget.
Megérkeztem. Valaki vár.

Az észrevételeket a következő címre várom: kondrakati@citromail.hu